|
Kontra Ferenc írói estje Békéscsabán
|
Kopriva Nikolett tárcái
|
|
|
Kontra Ferenc írói estje Békéscsabán
|
|
|
Kopriva Nikolett tárcái
|
„Magad lehetsz. Ha úgy vágyod: magadra. / Vagy hogyha másképp: legvalóbb magad. / Ha néha kulcsod, nyelved elakadna, / kerül olaj, mely nyit csak, nem ragad.” Farkas Wellmann Éva verse a Bárkából.
„de jó, / hogy jó minőségű / termoszt vettünk, / őriz meleget, őriz hideget, / azt őrzi, ami elmúlt, / télen a nyarat, / nyáron a telet.” Háy János verse a legutóbbi Bárka elejéről.
„A Mészöly-díjas Szeifert Natália negyedik könyve egyedülálló abban, hogy egy nagyon jól eltalált narratívával, fordulatos cselekményvezetéssel, kitűnő ember- és valóságismerettel regénybe transzponálja ezeket az izgalmas kérdéseket, a kortárs irodalmat kiemelkedő, karakteres darabbal gyarapítva.” Somi Éva kritikája az Örökpanorámáról.
„Az író szociográfiai hitelességgel mutat be olyan súlyos társadalmi és családi problémákat, amelyekkel egy gyereknek sosem szabadna szembesülnie: családon belüli erőszakot, alkoholista, börtöntöltelék szülőket és testvéreket, éhezést, kínzást és életek kioltását, folyamatos önvédelemre kényszerülést.” Száraz Miklós György könyvéről Kis Petronella kritikája.
„Az egy-egy baba az éjjeliszekrényeinken volt: egy lámpa, egy baba, egy könyv. Ennyi volt a vagyonunk.” Csabay-Tóth Bálint novellája a Hajóhídon.
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
Az elismeréseket ünnepélyes rendezvény keretében adták át a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata IX. évfolyama 6. számának irodalmi estjén. Szepesi Dóra tudósítása.
„A szerző úgy válogatta össze ezt a tíz zeneszerzőt, hogy az olvasók a könyv elolvasása után azt mondhassák, nem is gondoltam volna, felkiáltójel." Bősze Ádám könyvét — a maga keresetlen módján — Farkas Arnold Levente ajánlja.
„Az én-elbeszélő közli, hogy mit lát, hall, de jólértesültként azt is tudja, hogy abban az időben mi hangzik el a település pártbizottságán, a vb-üléseken, pedig nincs ott. Honnan tudja? Ebbe a szerző nem avatja be az olvasót." A novelláskötetet Molnár Lajos mutatja be.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Az idős asszony azért magánál volt, és pontosan tudta, hogy egy gyerek előtt fekszik anyaszült meztelenül. Várakozott magatehetetlenül, mint egy borostyánba zárt bogár. Kócos ősz haját az arcába túrta a kezével, hogy a szemét eltakarja. Ő nem bírta látni azt, hogy én nézem őt.” Kontra Ferenc novellája.
„Eluralkodott rajta a pánik. Felugrott és menekült, vissza a felszínre, kettesével véve a fokokat az álló mozgólépcsőn. Már a legtetején járt, amikor egy unott hang, amelyik jól hallhatóan evett közben, magához vette a szót.” Ecsédi Orsolya két novellája a Bárkából.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
Idén a költészet napja alkalmából szervezett líragálán a Körös Irodalmi Társaság tagjai Munkácsy Mihály alakja előtt is tisztelegtek. Kilenc új vers született, melyek közül a szakmai zsűri döntése alapján első díjat nyert Farkas Wellmann Éva, másodikat Kiss Ottó, harmadikat Dávid Péter alkotása. A versek meghallgathatóak itt, a szerzők felolvasásában.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
